Egy segítő köszönete!

2020 egy nagyon emlékezetes év számomra, annak minden furcsaságával együtt. A COVID-19 hozott egy óriás nagyítót és mindent kizoom-olt az életemben. Az önkéntes feladatokkal sem volt ez másként. A hirtelen jött kényszerszünetet betöltötte a Meghallgatunk.online és a Máltai Szeretetszolgálat Vészhelyzetkezelési Munkacsoportja, közben megalapítottuk kedves barátommal és kollégámmal A Coaching Mindenkié Egyesületet. 

Azt hiszem ez a három szervezet elég jó merítés, hogy megfigyeljem a segítői életérzést. Sokáig nem tettem fel sem magamnak, sem jelentkezőinknek azt a kérdést, hogy mit kap, mit nyer az önkéntességgel. Szépen körbejártuk, hogy miért jelentkezik, hogyan szeretne segíteni… Nem voltam elég tapasztalt, hogy a segítők, a mi, az én „nyereségemet” is nagyító alatt nézzem meg. 

Tény adat: Az összes önkéntes, szabadidejében/pihenő idejében vállal munkát egy szervezetnél ingyen. (Dehogy ingyen, munkaórával és tudással fizet a szervezetnek) 

Mi ebben a bugi? Egyszerű és nagyszerű, csak ritkán mondjuk ki, JÓNAK LENNI JÓ! Az önkéntesség segít megélni és megérteni a jóságot, hogy képviselem és gyakorlatban is megélem azt a pluszt, amit nehezebb életszakaszban én is szeretnék megkapni. Feltölt az a tudat, hogy hiteles segítője lehettem ebben az időszakban (is) embereknek, akik éppen elakadtak és voltak olyan bátrak, hogy segítséget tudjanak kérni. Talán a támogató szakmában tudjuk, hogy ez hatalmas dolog, hiszen felvállalni, hogy egyedül nem megy (vagy annyival nehezebb, hogy nem éri meg ;) a mi társadalmunkban egy nehéz feladat. 

Köszönöm a bizalmat klienseimnek, mert nekik köszönhetően megélhettem én is a fejlődést!

A cikk forrása: www.mindsetup.hu