Az érzelmek megszelídítése – hogyan oldjuk fel a nehézségeket?

Kisgyermekként sokszor hallottam, hogy „ne legyél már ilyen érzékeny!”, vagy hogy „hagyd abba a nyafogást!”. Egyedül éreztem magam, és sokszor feltettem magamnak a kérdést, hogy „miért nem vagyok elég jó?” vagy „mit kell magamban megszerelnem?”. Értetlen is voltam ezekben a pillanatokban én, aki tizenévesen verseket írt, legópalotákat épített, az álmait mesékbe szőtte tovább, fotózott és számtalan kreatív formában élte meg az érzelmeit. Eszköztelen voltam. Nem tudtam, hogy mire valók az érzelmek. Nem tudtam, hogy hogy kell őket igába fogni. Pedig de jó is lett volna. Ahogy Weöres Sándor mondja: „Ha vágyaidat megölöd: kísértetként visszajárnak. Ha vágyaidat megszelídíted: igába foghatod őket és sárkányokkal szánthatsz és vethetsz, mint a tökéletes hatalom maga.

Fiatal felnőttként ismerkedtem meg az erőszakmentes kommunikációval. Különleges dolognak tűnt, már csak ezért tetszett, aztán elolvastam a könyvet, aminek a címét annyira igaznak találtam: A szavak ablakok vagy falak. A 4 lépéses módszer (megfigyelés, érzés, szükséglet, kérés) egyszerűnek és könnyűnek is tűnt, beiratkoztam egy kezdő csoportba. A tanultak után sokáig mások kommunikációját javítgattam, ahelyett, hogy a magaméval lettem volna elfoglalva. Ez gyakori jelenség, ahogy ezt ma már a nálam tanulóknál is megfigyelem. 

Később újra beiratkoztam egy haladó csoportba. Itt kezdtem el érteni, hogy tulajdonképpen nem másokkal van a baj, hanem én nem tudtam magamat elég jól kifejezni. A tanítóm sokszor tükröt tartott elém, és szembesített azzal, hogy a sakálkodással (vagy mondhatnám azt is, hogy érzelemkezelési nehézségeimmel) saját esélyeimet rombolom, és valójában nem vagyok jól hallható mások számára, hiszen ahogy kinyitom a számat, gyakran azonnal és akaratlanul megbántok a szavaimmal másokat. 

Ez volt az a pont, ahol más szintre került bennem az erőszakmentes kommunikáció: elkezdtem elsősorban azzal a szándékkal használni, hogy saját érzéseimet és a mögöttük álló szükségleteket megértsem, hogy magamnak tudjak igazi empátiát adni, és magamat tudjam valóban kifejezni. Nem volt könnyű. Hiszen egészen addig azt tanultam, hogy az érzelmeim kifejezése bajba sodor. Nem mondtam le magamról.

Az érzelmek megszelídítése - hogyan oldjuk fel a nehézségeket? 1

A következő szint az volt, amikor elkezdtem élni az erőszakmentes kommunikációt. Ekkor megértettem, hogy nemcsak az érzelmeim és szükségleteim kifejezésének a felelőssége az enyém, hanem a választás szabadsága is. Eldönthetem, hogy mások adott esetben tragikusan (sértően, bántóan) kifejezett gondolatait hallva melyik úton indulok el: a, megyek velük az ítélkezés, véleményalkotás útvesztőjébe, vagy a kapcsolatot választom. Ez utóbbi nehezebb út: időigényesebb, ráadásul újra kellett tanulnom, hogy a bennem megszülető impulzus és a reakcióm között van idő és tér, ahol megállhatok, és ránézhetek magamra és a másikra is, és mindennek fényében megválaszthatom, hogy hogyan reagálok. Az EMK-ban van erre egy bájos kifejezés: zsiráf-tánc. Jelenlétet, fókuszáltságot igényel, és valóban olyan élmény számomra, mintha táncolnánk: megnézem magamat, megkeresem azt, ami bennem élő és eleven, majd odaadom, és ekkor megkeresem azt, hogy a másikban éppen ennek hatására mi élő és eleven. És így beszélgetünk, higgadtan, mély kapcsolódásban, míg közös nevezőre jutunk.

Ma már egy biztos: nem mondok le magamról egy nehéz helyzetben, és nem mondok le a kapcsolatról sem, azaz a másik emberről sem, ha ő valóban fontos a számomra. Megtanultam, hogy az érzelmeim arról jeleznek, hogy valami fontos történik bennem, és ezért kíváncsian fordulok feléjük, hogy megfejtsem, mit jeleznek. Anyaként van egy gyermeknevelésben szintén hatékony eszközöm, amivel a gyerekeim számára megélhetővé és megérthetővé tehetem az érzelmeket, és ezzel erősödik a szülő-gyermek kapcsolat. Magam számára van egy erős tartás, mondhatni az egyensúlyhoz nélkülözhetetlen „mérleg nyelve”, ami tulajdonképpen az önmagammal való folytonos kapcsolaton alapul, mert megéltem és hiszem azt, hogy csak önmagam teljességéből tudok szívből és igazán adni a másiknak.

Hosszú, kanyargós volt az utam.  Azt tapasztalom, hogy ebből a nagy batyuból könnyen tudok adni azoknak, akik most már velem tanulnak az erőszakmentes kommunikáció alapjairól. Felemelő a kezdő csoportjaimban azt hallani, ahogy beszivárog a résztvevők életébe nemcsak a négy mondatrészből álló kommunikációs eszköz, hanem ennek a szellemisége, ahogy visszajeleznek arról, hogy már megállnak egy-egy vitás helyzetben beszélgetni. Vagy amikor a visszafogottabbak arról számolnak be, hogy megtanulnak bátran nem-et mondani, és már látják magukban azt is, hogy mire mondanak tulajdonképpen igen-t ezekben az esetekben. Amikor meghallom az órákon a nagy sóhajokat, amik felismerésről, megértésről árulkodnak, megdobban a szívem, mert megélem, hogy az élet szebbé tételéhez tudok hozzájárulni. 

Az erőszakmentes kommunikációval kapcsolatban az egyik legfrissebb, legfőbb élményem pedig az, hogy nemcsak szemléletformáló, hanem közösségformáló ereje is van. Nemrég kerültem  szorosabb kapcsolatba a hazai EMK-közösséggel, és nemrég ismerkedtem meg a nemzetközi szervezet, a CNVC körül kialakult csoporttal. Azon túl, hogy a kíváncsiságomon keresztül ezeket meglátom, maga a csoda, amikor a másik oldalon szintén megélhetem ezt: a kezdő csoportjaim végére megszületik a folytatás, a további közös gyakorlás igénye, és ahogy a résztvevők megfogalmazzák ezt, és egyeztetünk róla, ott megérkezik az egyenrangúság és a személyes felelősségvállalás megélése egyaránt. Ezek az erőszakmentes kommunikáció szellemiségének a fő építőkövei, és ezzel támogatják az érzelemkezelési nehézségek feloldását. 

Kedves Olvasó, ha valahol magadra ismertél, vagy kíváncsi lettél, hogy mi az EMK, a figyelmedbe ajánlom az említett könyvön kívül a Mental Health Summiton tartandó előadásomat, amiben a cselekvés szabadságáról és a számomra oly meghatározó erőszakmentes kommunikáció szemléletformáló erejéről fogok beszélni. 

Szeretettel ajánlom neked ezt a módszert, ha kész vagy bátran és őszintén dolgozni saját kommunikációs mintáid újrahangolásán.

Addig pedig kísérjen téged Marshall B. Rosenberg, a módszer megalkotójának gondolata: “Két dolog különbözteti meg igazán az erőszakmentes és az erőszakos cselekvést. Először is, az erőszakmentes szemléletben nincsen ellenség. Nem kell ellenséget láss. A gondolkodásod tisztán saját szükségleteid védelmére fókuszál. Másodszor pedig a szándékod nem az, hogy a másik félnek szenvedést okozz.

Csordás Izabella 

ACC coach, mentálhigiénés és szervezetfejlesztő szakember, EMK oktató

Mi biztosan meghallgatunk

Mindannyiunkkal történhetnek olyan nagy igazságtalanságok, amit jó lenne megosztani valakivel, aki nem a saját igazát adja válaszul, aki közben csak ránk figyel, aki megért bennünket, és aki abban segít, amiben mi magunk szeretnénk. 

Ha elmondanád, mi meghallgatunk!

Figyelem!

Ez a menüpont átnavigál a Meghallgatunk.online PRO BONO oldalára. Biztos vagy benne, hogy elhagyod ezt az oldalt?

Ingyenes e-book

Töltsd le ingyenes e-bookunkat és nyerj egy beszélgetést az általad választott témakörben!

Skip to content