Ha tudom mi történik bennem, könnyebb elviselni – Kiút a koronás veszteségből 2. rész

Az előző részben végigvettük milyen általános tünetek társulhatnak egy veszteséghez és milyen szakaszokat élünk meg a feldolgozás során. A nehézséggel kéz a kézben jár a támogatás. Ezeket a támogatásokat vesszük most végig. 

 

Mit tehetünk, hogy mielőbb visszanyerjük életkedvünket egy veszteség után?

A kulcsszó a türelem. 

Türelem önmagunkhoz, felismerni, hogy azért vagyunk feszültek ma, mert felborult körülöttünk a világ pár hónapja.  A közelmúlt történései kihatnak jelenünkre. A többiek zavartsága, fura viselkedése, feszültsége is ezért van. A tavaszi karantén globális veszteségélmény. Nemcsak minket hozott nehéz helyzetbe, hanem a sarki boltost, a buszvezetőt, a szomszédot, a főnökünket is. Nem a mi bosszantásunkért idegesebbek, válaszolnak bántóan, hanem mert az ő fizetésüket is lefelezték vagy esetleg elhagyta őket a párjuk. Veszteséget élnek meg és a veszteség fájdalma visszaveti az embert. Ha ebbe belegondolunk, rögtön másképp látjuk a világot. Ez most nehéz helyzet mindenkinek. A megküzdés egyik titka, hogy ne akarjuk megúszni, mert nem lehet megúszni. Foglalkozni kell vele, időt adni magunknak és szeretteinknek úgy, hogy közben tudjuk, hosszú folyamat lesz.

Eléggé utáljuk azt aki ilyenkor közhelyekkel jön, hogy majd ebből is mint minden veszteségből tanulunk és többek leszünk általa. Egyrészt ez csak részigazság. Nem mindenkinek sikerül. Esetleg nincs elég énereje, nem tudja hova fordulhat vagy egyszerűen nem akar dolgozni azon, hogy jobban érezze magát a bőrében. Mindenkinek joga van eldönteni mit kezd az életével. Másrészt meglehetősen rosszul hangzik ha jön egy veszteség, hogy „majd ebből tanulsz, utána jó lesz” hiszen a szülés sem vajúdáskor jó, hanem utólag válik szép emlékké amikor már kezünkben van a gyermekünk. Főként azért nehéz ezt kezelni, mert felgyorsult az élet és a külvilág is azt sulykolja, hogy gyorsan lépjünk túl a veszteségeken. Pedig most újra kell kalibrálni az életünket, ami nem könnyű. Gyakran még pozitív változások közepette is türelemre van szükségünk önmagunk és mások felé, nemhogy most. Legyünk ennek tudatában. Engedjük meg magunknak az időnkénti szomorúságot, kétségbeesést is. Fogadjuk el, ha néha látszólag ok nélkül ingerültek vagyunk vagy nem tudunk jól aludni. Ha ezeket az állapotokat természetesnek vesszük, könnyebben túljutunk rajta és kevesebb feszültséget halmozunk fel magunkban. 

 

Gyakorlat

Dolgozzunk ki forgatókönyvet borús napokra, álmatlan éjszakákra, majd ha eljön az ideje vegyük elő, olvassuk át és valósítsuk meg. 

 

Önsegítés

A régi világot nincs értelme visszasírni. Jön az új életrend kialakítása, ami elsősorban alkalmazkodás a megváltozott helyzethez. Építünk egy új életet magunknak.  Az aprónak tűnő lépések nagyban tudnak támogatni. Egy séta a természetben nyugtat. Még akkor is, ha egy lakótelep közepén élünk. Friss levegőt szívni és mozogni egészségesebb, mint bezárkózni a tévé elé. Keressünk módszereket, amik jobbá teszik a közérzetünket. Például alvást segítheti egy pohár langyos tej, levendula illóolaj vagy egy forró fürdő. Egy egyszerű google keresés ötletek ezreit dobja ki. Válogassunk. Egy-egy apróság csak keveset tesz hozzá lelkünk gyógyuláshoz, de a sok kicsi összeadódva jelentősen felgyorsítja a folyamatot, azzal együtt, hogy türelem így is kell. 

A támogató közeg is nagyon fontos, az élő emberi kapcsolatok sokat segíthetnek.

 

Gyakorlat: 

Írjuk össze, kikre számíthatunk a barátok, családtagok közül. Akiket bármikor felhívhatunk, megkereshetünk akár csak egy beszélgetés erejéig. Aztán nyissuk ki a kört a munkatársak, ismerősök, szomszédok stb. felé. 

 

Meg fogunk lepődni mennyien vannak körülöttünk, akikre elsőre nem is gondoltunk. Nehezebb lépés kiszűrni azokat, akik csak látszólag segítenek. Van akit beszélgetéseink során inkább mi támogattunk, csak eddig nem tűnt fel. Mások a hirtelen veszteség miatt rosszabb állapotba kerültek mint mi, őket sem terhelhetjük. Ilyenkor lazábbra vehetjük a kapcsolatot hiszen nem tudjuk támogatni a másik embert, magunkért viszont felelősséggel tartozunk. Megoszthatjuk vele az apró segítő ötleteket, de inkább irányítsuk el szakemberhez, mert jelen állapotunkban nem tudunk hatékonyan segíteni neki. Nehezen megszerzett lelki egyensúlyunk nem bírja el a másik ember mentális megtartását is. Ideális esetben legközelebbi szeretteinkkel, barátainkkal jól tudunk egymás támaszai lenni. Viszont az is előfordulhat, hogy nem értik mi zajlik bennünk vagy nem tudják mivel támogatnak és mivel rombolnak. Általában a tágabb családban akad legalább egy olyan ember, akivel tudunk jól beszélgetni. Merítsünk ezekből a beszélgetésekből erőt, de ha szükségét érezzük kérjük szakember segítségét .

Krízis idején elpárolog a kreativitás, semmi kedvünk horgászni, sportolni, olvasni, kézműveskedni stb. Amik régen kikapcsoltak most idegesíthetnek. Kevesebbet bírunk, hamarabb kimerülünk. Óvatosan próbálkozzunk a régen örömet okozó hobbikkal. Ehhez is időt kell adnunk magunknak. Teszteljük mi okoz örömöt. Lehet ez egy könyv ami megnevettet, kedvenc filmek vagy sorozatok amik jól jönnek akkor, amikor álmatlanul forgolódunk. A zene is ilyen, de fontos, hogy olyan élményeket, érzéseket hívjon elő amikből töltekezhetünk. Az unásig nézett filmkedvencek ilyenkor kikapcsolhatnak. Tudjuk melyik filmkocka után mi jön és ez biztonságos, nyugtató. A gyerekek is azért meséltetik újra és újra ugyanazt a mesét, mert biztonságot ad nekik a sokszor hallott szeretett történet. 

Nevessünk! Biztosan van olyan vígjáték, könyv, vicc, amin mindig mosolygunk. Nevetni az ember a veszteség idején is tud. Nem a legmélyebb sírós, kétségbeesett napokon, hanem a tompább, viselhetőbb fájdalom idején. Ez nem agyból történik, hanem szokásból, reflexből ahogy egy citrom savanyúságát elképzelve is összefut a szánkban a nyál. A humor és a vidámság megengedése magunknak már egy felcsillanó reménysugár, hogy lassan a végére érünk a veszteség feldolgozás útjának.

Összetett lények vagyunk – gondolataink, érzéseink, hormonjaink egyaránt befolyásolják megéléseinket.  Amikor felborul a világunk, szépen lassan lépünk a gyógyulás útjára melynek felgyorsításáért sokat tehetünk, de emellett szükség van elfogadásra, türelemre is. Paradox módon az gyorsítja leginkább a folyamatot ha elfogadjuk, hogy hosszú lesz és türelemmel vagyunk önmagunk iránt. A tudatosság pedig abban lesz a segítségünkre, hogy felismerjük, minden amin keresztül megyünk természetes folyamat melynek végére érünk egyszer.

Horváth Enikő

Mentálhigiénés szakember

Kategóriák

Mondd el nekünk mi bánt

Mindannyiunkkal történhetnek olyan nagy igazságtalanságok, amikor úgy érezzük, nem tudunk megbirkózni a feladatunkkal. Természetes reakció ilyenkor, hogy visszahúzódunk, és magunkba zárkózva keressük a választ lelkünk enyhítésére. Ez az igazi csapdahelyzet. Magadban keresel választ arra, amire épp egyedül nem érzed magad képesnek.
Csatlakozz Te is!

Csatlakozz VIP tagjainkhoz, hogy heti frissítéseket és különleges ajánlatokat kaphass!

Ez a weboldal a böngészési élmény tökéletesítése érdekében cookie-kat használ. A böngészés folytatásával hozzájárulsz ezek használatához. További információ