Legyünk hálásak az apró dolgokért

Mivel foglalkozik egy életvezetési tanácsadó?

Ez egy segítő szakma, voltaképpen egy irányított beszélgetés, melynek során a hozzám fordulók nehézségein dolgozunk. Különböző eszközök és módszerek segítségével, értő támogató figyelemmel, de leginkább professzionális kérdezéstechnikával. Azokat az életvezetési elakadásokat kutatom fel és segítek megoldani, amelyek nehézséget gördítenek a célok, sikerek, az önmegvalósítások útjába. Gondolok itt egy szeretett személy elvesztésére vagy éppen munkahelyi akadályokra, esetleg párkapcsolati nézeteltérésekre.

Milyen hasznos tanácsokkal tud segíteni olvasóinknak a koronavírus által megtanult új helyzetekben?

Az idei év első szakaszában fokozott terhelés nehezedett ránk, hiszen többségünk élete teljesen megváltozott. Otthon voltunk együtt. Ami egyrészről nagyon jó, de hatalmas terhet is jelentett számunkra. Hiszen apró gyermekek futkostak a lakásban, akiket imádunk, de épp határidős munkánk volt. Vagy épp házi feladat megírásában igényelték a segítségünket. És akkor ugyanúgy ott volt a mindennapi helytállás szülőként, munkavállalóként.

Amit ez alatt az időszak alatt megtanulhattunk, ma is érvényes.

Igyekezzünk bevonni gyermekeinket is a munkába! Dicsérjük őket, hogy mennyire ügyesek, hogy már ebben is tudnak nekünk segíteni. Ha pozitívan motiváljuk őket, értékesnek, különlegesnek tartják majd magukat. Nem kell nagy dolgokra gondolni. Például pakolja el a játékokat a szobájában, ha már elég idős hozzá. De az apróbb gyermekeket is megkérhetjük hasonló feladatokra, hiszen egy család vagyunk. És mikor fog jobb alkalom adódni az összetartozás érzés erősítésére, aminek, a munkamegosztás is része? Kialakíthatunk egy napi rutint, akár fel is írva, hogy kinek mi a feladata.

De a legfontosabb, hogy mindezt szeretetben tegyük, és hassa át a harmónia. Most megállva és visszagondolva a karantén időszakára össze tudjuk hasonlítani a jelenlegi életünkkel, és döntéseket hozni. Tényleg olyan jó a nagy rohanás? Tényleg van időnk beszélgetni egymással? Oda figyelni gyermekünk leckéjére vagy éppen megkérdezni, hogy mi volt aznap a suliban? Amikor lelassul a világ, pihenésre kényszerít minket: hogy jobban figyeljünk egymásra és
a szeretteinkre. Ezt azonban az újra gyorsuló mindennapokban is érdemes megtartanunk. Nem is olyan nehéz… ugye?

Nagyon sokan elvesztették munkájukat, ami miatt létbizonytalanságban élnek napról-napra. Hogyan lehet feldolgozni a munka és ez által a biztos megélhetés elvesztését?

Ez a helyzet nagyon nehéz mindnyájunknak. Az anyagi nehézségek akkora terhet nyomnak az emberre, hogy itt minden erőnkre szükség van. Értem ez alatt most egymás érzelmi támogatását is. Ebben a helyzetben teljesen átalakul az életünk, más prioritási sorrendet állítunk fel. Ám a kétségbeesés szélén is erősnek kell lennünk, hogy ezt is át tudjuk vészelni még pedig együtt.

Nagyon fontos a család az otthon melege ilyenkor. Hiszen megéltünk egy veszteséget, amikor elvesztettük a munkánkat. Tetézi a helyzetet, ha a munkáltató mondott fel, hiszen megfordulhat bennünk a kérdés: nem vagyok elég jó? Miért tette ezt? (Még ha tudjuk is, hogy nem volt más választása.) Mi lesz velünk? Mi lesz a családommal? Különösen a családfenntartókra (legtöbbször az apára, férfira) száll ez a nyomás. Csak tetézi az önmarcangoló érzést, ha nincs tartalékunk, ha csak hónapról hónapra éltünk.
Gondoljunk vissza az életünk eddigi nehéz élethelyzeteire: mi adott akkor erőt nekünk? Hogyan tudtunk felállni? Milyen erősségeink, jó tulajdonságaink vannak? Fontos most egy biztos háttér, a család, akire számíthatunk, aki támogat minket, ebből tudunk erőt meríteni.

A félelem sokunk életébe beférkőzött. Mit tehetünk, hogy félelmeinket csökkentsük, és ismét megtaláljuk lelki békénket?

A félelem egy lehangoló érzés, ami a járvány előtt is volt a napi életünkben. Sokan aggódtunk akár csak a napi rutinok miatt is. Legyenek azok az otthoni teendők, egy határidős munka, vagy a kicsik óvodai-iskolai kötelezettségei – még sorolhatnám. A mostani félelem alkalmat ad arra, hogy kapcsolódjunk egymáshoz, hogy jobban odafigyeljünk egymásra. Tudatosan figyeljünk önmagunkra, tegyük fel magunknak a kérdést, mit tanít meg nekem ez az élethelyzet? Mire kell jobban oda figyelnem?

Próbáljunk a jelenre összpontosítani! Ne a múltban kutassunk, vagy a jövőtől rettegjünk: ezek csak felőrölnek minket. És csak azt vesszük észre, hogy elszalasztjuk az értékes pillanatokat, amik ott vannak előttünk. Gyermekeink kacagása, iskolai teljesítménye vagy egy-egy sikerélmény a konyhában, netán a párunk ölelése. Éljük meg ezeket a pillanatokat, hiszen ezeknek ereje van.

Csak gondolj bele Kedves Olvasó: mikor volt időd magadra? Mikor volt egy kis énidőd? Amikor csak magaddal foglalkoztál, amikor teljesen kikapcsoltál és töltekeztél. Most újra meg kell teremtenünk ezt az időt. A világ már nem kényszerít lelassulásra, mégis álljunk meg és értékeljük azt, amink van. És hogy mink van? A családunk és a szeretteink. Kell ennél több? Adjunk hálát azért, amivel rendelkezünk, és ne arra gondoljunk, amink nincs. Legyünk hálásak az apró dolgokért, a jelen pillanat lehetőségeiért.

A cikk forrása: https://infoneked.hu/

 

Selmeczi Márta
Kommunikációs szakember, életvezetési tanácsadó, gyászcsoportvezető, író

Kategóriák

Mondd el nekünk mi bánt

Mindannyiunkkal történhetnek olyan nagy igazságtalanságok, amikor úgy érezzük, nem tudunk megbirkózni a feladatunkkal. Természetes reakció ilyenkor, hogy visszahúzódunk, és magunkba zárkózva keressük a választ lelkünk enyhítésére. Ez az igazi csapdahelyzet. Magadban keresel választ arra, amire épp egyedül nem érzed magad képesnek.
Csatlakozz Te is!

Csatlakozz VIP tagjainkhoz, hogy heti frissítéseket és különleges ajánlatokat kaphass!

Ez a weboldal a böngészési élmény tökéletesítése érdekében cookie-kat használ. A böngészés folytatásával hozzájárulsz ezek használatához. További információ