Mert hiszek a Szer-elemben, és az EGYÜTTben

Egy kedves kollégám nők+férfiak és a szerelem kapcsán írt vitairatára reagálva született ez az írásom. Hogy érhető legyen, miért szedtem össze a gondolataimat először idézem Scherer Jóska  Vitairat (Mert hiszek a Szer-elemben)  írásának részleteit:

Legutolsó “próbálkozásom” azon vérzett el, hogy egy olyan nőt találtam, akinek a lelkét szét……… a férfiak. Nyilván neki is jó része van ebben. Most gyűlöli a férfikat, nem akar kapcsolatot. Semmit nem akar “csak” pihenni. 
Mit művelünk egymással? Egy (látszólag) férfiuralmú társadalomban ki viseli a nadrágot?
A politikában, a gazdaságban, a tudományban, a művészetekben túlreprezentáltak a férfiak. És én szívesen bíznám magam egy női politikusra, egy női vezetőre, mert tudnak valamit, amit mi férfiak soha nem fogunk tudni.
És a nők “a szabadok, kedvesek” ott vannak mindenhol, ahol a jövő készül. Lemaradtunk urak!
És mi a helyzet a párkapcsolatokkal? Vannak? Van igazi intimitás? Van két felnőtt, érett személyiség szövetsége? Van az “Együtt”? Nyomokban!

És most szándékosan provokálok: Többségben vannak az erős nők és a “puha…..” férfiak! Mit kezdjünk egymással, ha egy erős nőnek van fúrógépe, vibrátora, jó fizetése? Ha egy pasi inkább eljár pecázgatni, pornót nézni, sörözni a haverokkal, főtevékenységként pénzt keresni, ahelyett, hogy beleállna a Férfi, az Apa szerepébe, felelősséget vállalna, biztonságot teremtene, megtalálná magában a Férfit.
Hol vagytok Nőies Nők, szabadok, kedvesek?
Hol vagytok Férfiak, biztonságot nyújtók, erőtöket uralók?
Hogyan lesz ebből, “Együtt”? 

Mert hiszek a Szer-elemben, és az EGYÜTTben 1

Ezek pedig az én gondolataim:

Szerintem néhány dolog megmagyarázza az egészet: elvárások/korlátok + feltételekhez kötött „szeretet”

Az elvárásokat/korlátokat könyörtelen belekondícionáljuk már gyerekkorban a gyerekekbe mind szülői, mind társadalmi szinten. Mindezt a feltételekhez kötött „szeretet” nevében téve.  „Csak akkor szeretlek, ha jó fiú/kislány vagy, megfelelsz az elvárásoknak: és egy fiúnak biztonságot nyújtónak, erejét uralónak, érzelemmentesnek, egy lánynak kedvesnek, szépnek, gyöngének kell lenni.”

És ha nem így történik, akkor teljesen jogosnak feltüntetve adunk a gyereknek büntetést, szeretetmegvonást, vagy akár lelki/fizikai elhagyást. Ez a lelki terrorral megvalósított kizsákmányolás: csak egy bizonyos részét akarjuk elfogadni a gyereknek, a többi részét elutasítjuk,. A többi része nem érdekel, elutasítjuk, rosszabb esetben akár meg is próbáljuk eltiporni/csírájában elfojtani. Ezáltal tökéletesen beleneveljük a gyerekbe a mások elvárásainak való belső lelki megfelelni akarást alap működési formának, és a lelki kizsákmányolás elfogadását „normális” mintának.

Emiatt a kondicionálás miatt a gyerekek teljesen öntudatlanok saját magukról, ezen öntudatlan/nem tudatosított viselkedési rutinok alapján léteznek, ehhez mérik, hogy mi „normális” és mi nem. Nem tudják, és folyamatosan lelki vívódásban arról, hogy kik is ők tulajdonképpen. És ha véletlenül rá is jönnek, hogy ők „nem normálisak” az elvárások szerint, akkor sem merik megmutatni, rejtegetik, hiszen félnek, hogy akkor akár el is tiporják őket. Mivel egész életükben a környezetük mondta meg, hogy ők kik lehetnek, hogy el legyenek fogadva a családban, az iskolában, a társadalomban, ezért megpróbálják a környezet visszajelzésével definiálni magukat, és persze innen kapnak hideget /meleget /fájdalmat/örömet. Csak hosszú évek gyötrődései, és már elviselhetetlen fájdalmai kezdik ráébreszteni az embereket, hogy elkezdjenek már kilépni ebből, és kezdjék már felismerni, kik is ők valójában. Hogy tudatosítsák és elkezdjék saját magukat elfogadni és értékelni, ahogy vannak. Hogy ne legyen nekik szégyen, ha pl. fiú létükre kedvesek és szabadok, vagy lány létükre, hogy uralják erejüket fizikai és lelki síkon is. Azaz megérjenek az öntudatlan, beprogramozott gyerekből tudatos, szabad választásból cselekedő felnőtté. Viszont a sok fájdalom miatt sokan már nem vágnak bele az önismeret útjába, mert nincs erejük, csak megrekednek és pihenni akarnak. Csak túlélni akarnak, nem megélni.

Csak akkor lesz EGYÜTT szerintem, ha a fizikai nemtől függetlenül az ember

– elfogadással kezeli egymást már gyerekkortól kezdve: elismeri, hogy minden ember egy csoda úgy ahogy van, és ezért a csodát akarja kihozni belőle az életében, nem pedig a csodát megtörve, szárnyát szegve beszuszakolni akarja az elvárások /korlátozások /sztereotípiák börtönébe.

– abbahagyja ezt a 2 pólusú nemi kondícionálást: pláne, hogy ma már eleve nemcsak 2  biológiai nemet ismerünk, és nemcsak néhány fajta nemi orientáció/identitás/önkifejezés van.

– feltétel nélküli szeretetettel fordul egymás felé: nem azért szeretik egymást a párok, mert az egyik jól főz és szép, a másik meg sokat keres és erős, hanem azt a lényt szeretik, aki a másik. És éppen ezért nem hagyják ott egymást, ha már nem úgy néz ki, mint 20 évesen, vagy mert elvesztette a munkáját és kevesebbet keres.

– tudatos magáról (érett). Ez számomra azt jelenti, hogy  a környezettől függetlenül tudja értékelni saját magát, és folyamatosan akarja fejleszteni magát, hogy lelkileg erős, stabil és szabad legyen. Ezért nem kezdi megkérdőjelezni saját értékét, testi/lelki szépségét, ha valaki más nem jelzi ezt neki vissza

– szabadon megélheti saját magát a kapcsolatokban, elvárások és megfelelési kényszer nélkül, és így tudja igazán megmutatni saját énjét a párjának is. Így lehet őszintén, játszmák nélkül valóban megismerni egymást, és igazán azt a párunknak fogadott lényt szeretni teljes valójába, nem pedig egy sztereotípizált, cenzúrázott képzeletbeli álomképet.

És igen, a nőknek sokkal több idejük, szükségük volt a történelemben megtanulni megkeresni önmagukat ebben az évezredek óta férfi uralommal terhelt társadalomban, ha nemcsak túlélni akarták a fizikai testben töltött időt, hanem megélni az életet a fizikai test minden lehetőségével, örömével együtt. Tehát ebből az egy szempontból (általánosságban) a nőknek versenyelőnyük van. De mivel nem az általánosságban létezünk, ezért ez egyéni szinten bárkiben benne lehet. És ők, (akármilyen testben és nemi identitásban) is vannak éppen akár elkezdhetnek segíteni az emberiségnek felemelkedni a tudatosság és a velejáró szabadság, elfogadás, feltétel nélküli szeretet útján.

A cikk forrása: https://vipcoachingcenter.hu/

Czagler Zsuzsa

Coach (ICF ACC), motivációtérképezési szakértő, motiválási képesség fejlesztő vezető & karrier coach, NLP mester

Scherer Jóska

Vezető tréner és mestercoach

Kategóriák

Mondd el nekünk mi bánt

Mindannyiunkkal történhetnek olyan nagy igazságtalanságok, amikor úgy érezzük, nem tudunk megbirkózni a feladatunkkal. Természetes reakció ilyenkor, hogy visszahúzódunk, és magunkba zárkózva keressük a választ lelkünk enyhítésére. Ez az igazi csapdahelyzet. Magadban keresel választ arra, amire épp egyedül nem érzed magad képesnek.
Csatlakozz Te is!

Csatlakozz VIP tagjainkhoz, hogy heti frissítéseket és különleges ajánlatokat kaphass!

Ez a weboldal a böngészési élmény tökéletesítése érdekében cookie-kat használ. A böngészés folytatásával hozzájárulsz ezek használatához. További információ