Nonstop online – a folyamatos rendelkezésre állás

Nap mint nap ömlik ránk a rengeteg információ, egyre gyorsabban kell képbe helyezni magunkat és reagálnunk a minket érő ingerekre. Rég elfelejtettük, hol találhatók az egészséges határaink és miért fontos a pihenés. 

A céges- és magánlevelezés, a különböző kommunikációra alkalmas alkalmazások mindennapjaink aktív részét képezik. Ahhoz, hogy aktív beszélgető partnerek lehessünk, elengedhetetlen, hogy tájékozottak legyünk a szakmai és mindennapi témákban. 

Kimondatlanul vagy nyíltan egyre több cégnél várják el, hogy a késő esti órákban, hétvégén, ünnepnapokon, illetve akár a szabadságunk alatt érkező üzenetekre is rögtön válaszoljunk. Amellett, hogy a különböző csatornákból érkező ingerek nehezíthetik az információk követését, felesleges nyomást gyakorolnak a felhasználókra.

A különböző csatornából érkező információ azonnali, párhuzamos feldolgozásával feleslegesen terheljük agyunkat és idegrendszerünket.

Nehezített pálya, ha a kollégánk, főnökünk – amennyiben a várt válasz 1 órán belül nem érkezik meg – sürgető üzenettel nyomatékosítja az ügy fontosságát. Ezzel azonban csak a felénk irányuló, inadekvát elvárást és a zaklatottságunkat erősíti. Ilyen környezetben lehetetlen különbséget tenni a sürgős és fontos feladatok között. De vajon a gyors reagálás teremt-e igazi értéket?

Nem segít a jelenségen, hogy a járványhelyzet miatt sok cégnél vált elfogadottá a home office, ami tudatos odafigyelés nélkül könnyen vezet a munkaidő és a szabadidő összemosódásához. 

Amennyiben valaki nem elérhető éjjel-nappal, generálódhat benne egyfajta „kívülálló leszek” érzés, félelem attól, hogy nem kapja meg a várt elfogadást. 

Egy kérdés a főnöktől, egy előléptetés reménye vagy az elbocsátástól való félelem sokakban váltja ki a „most azonnal kell válaszolnom, különben azt gondolják, hogy nem vagyok alkalmas a feladatra” érzését. Azonban ha valaki nem tud határt szabni, mennyi időt tölt az információk feldolgozásával, könnyen függővé válik. A pihenőidő helyetti állandó készenlét könnyen kimerültséghez, kiégéshez, depresszióhoz vagy akár egyéb, súlyos betegségekhez is vezethet.

Vezetőként is fontos figyelni az ilyen beosztottakra, mert ez a fajta megközelítés hosszútávon senkinek nem hoz hasznot. A vállalat hamar elveszítheti az értékes munkavállalókat. Érdemes ezért tisztázni, hogy mi az elvárás és az értékrend a vállalatnál, hogy a munka és magánélet egyensúlya nem csak egy jól hangzó szlogen, hanem a gyakorlatban is érvényes hozzáállás.

Mit tehetünk önmagunk védelméért?

Határok és határszabás

Ha hitünk szerint ahhoz, hogy elfogadjanak minket, szüntelenül készenlétben kell állnunk a felénk záporozó elvárások teljesítésére, érdemes tisztáznunk magunkban az ezzel kapcsolatos érzéseinket.

Annak, hogy valaki nem tud nemet mondani, több oka is lehet: gyerekként vagy később a munkahelyen megélt tapasztalatok, konfliktusok, traumák is befolyással bírhatnak. 

Ha valaki olyan dolgokra is igent mond, amihez sem kedve, sem ideje nincs (pl. minden bejövő feladatot elvállal akár teljesíthetetlen határidőre is), túl laza határokról beszélünk.

A háttérben sok esetben félelem húzódik – félelem az elutasítástól, a konfliktusoktól, ezért a személy inkább lemond a saját szükségleteiről. Az alárendelődés következményeként azonban áldozati, bűnbak szerepbe is kerülhet.

A másik oldalon a túl merev határok állnak. Ha valaki például túlságosan érzékeny, nehezen viseli a kritikát. Ebben az esetben a maga köré húzott, a külvilág által nehezen átléphető fal az önvédelmét szolgálja.

Az egészséges határok egyértelművé teszik, ki miért felelős, ki milyen környezetben érzi jól magát. Ha ezeket nem látjuk tisztán, hajlamosak leszünk mások felelősségét, igényeit is magunkra venni és az ezeknek való megfelelést tartani természetes állapotnak.

A változtatáshoz vezető út első lépcsője a tudatosítás és saját működésünk megismerése. Mi magunk is felelősek vagyunk azért, ha megsértik a határainkat. A nemet mondással, a számunkra fontos értékek meghatározásával és tudatosításával csökkenthetjük a stresszt, és még mások tiszteletét is kivívhatjuk magunknak.

Mi a gond a pihenéssel?

A passzív pihenést sokan tekintik elvesztegetett időnek. Nehezen tudnak csak úgy lazítani hogy közben semmi fontosra nem gondolnak, sőt, egyre feszültebbek lesznek attól, hogy ennyi teendő mellett nem engedhetik meg maguknak lelkiismeret-furdalás nélkül az olyannyira vágyott és szükségessé vált pihenést.

Mi lehet az oka annak, hogy a magyar társadalom nagy része úgy véli, csak akkor tölti hasznosan az időt, ha épp tevékenykedik valamin?

Mint annyi minden mást, ezt is cipelhetjük magunkkal a gyerekkorunkból. Az elvárások és a családi minták ebben a témában is hatalmas súllyal nehezednek ránk. Mit láttunk a szüleinktől, mit vártak el tőlünk otthon? Volt-e a családban a pihenésnek helye, kultúrája vagy csak az számított értékes embernek, aki folyamatosan dolgozott és lustának bélyegezték, aki szánt időt a pihenésre is?

Elvártak-e tőlünk a szüleink olyasmit, amire korunknál fogva nem voltunk még képesek és emiatt kaptunk-e olyan visszajelzést, ami miatt szégyellhettük magunkat vagy netán még bűntudatot is érezhettünk? Mindezek már korán önértékelési problémákhoz vezethetnek. A gyerekkorban alapigazságként értelmezett megélések mindaddig végigkísérnek minket életutunkon, míg nem tudjuk a rögzült, helytelen mintákat felismerni, értelmezni és azokat megváltoztatva helyesen gyakorolni.

Jelenlegi témánkra gondolva a munkahelyünkön csak akkor tekintjük magunkat elismerésre méltó munkaerőnek, ha mindent időben és jól csinálunk, azaz felnőttként is megfelelünk a gyerekként felénk támasztott elvárásoknak. Az elismerés utáni vágy és az esetleges kudarctól való félelem könnyen kihasználhatóvá és hosszú távon beteggé tehet bennünket.

A kényszeres ténykedés egy másik oka lehet, hogy nem akarunk szembesülni a veszteségeinkkel. Hogy a nyomasztó kérdésekkel ne kelljen szembenéznünk, keresünk magunknak valamilyen elfoglaltságot, ami eltereli a figyelmünket az esetleges felismerésekről.

Miért fontos, hogy a pihenésre is szánjunk időt?

Az állandó készenlét, az agymunka és a stressz lemeríti a szervezetet, mérgezőbb, mint gondolnánk. A pihenés hiánya a testi és lelki kimerültségen túl türelmetlenséghez és csökkent önbizalomhoz vezethet, ami további problémák sorát okozhatja.

Nonstop online – a folyamatos rendelkezésre állás 1

Milyen az igazi, tudatos pihenés?

A teljesség igénye nélkül néhány ötlet, ami segíthet a lazításban:

  • A pihenésre szánt időben ne nézzünk e-maileket, üzeneteket, akkor sem, ha nagy a kísértés. Ne telefonáljunk, ne nézzünk és olvassunk híreket, ne bújjuk az internetet.
  • Ne dolgozzunk semmilyen formában.
  • Pihenésként olyan tevékenységet válasszunk, ami igazán feltölt bennünket. Ez lehet aktív (pl. sport), de lehet passzív tevékenység is (pl. relaxáció).
  • Bármelyiket is választjuk, maradjunk a jelenben és éljük át, amivel foglalkozunk. Nemhiába divatos mostanság a mindfulness (vagyis a tudatos jelenlét), amely arra tanít meg minket, hogyan tudjuk megélni, amit az adott pillanatban csinálunk, anélkül, hogy folyton a múltra vagy a jövőre gondolnánk.
  • Ha valamit sportolunk, ne a végkimerülésig tegyük. Addig csináljuk, amíg tényleg jól esik.
  • A relaxáció igazi kikapcsolódást jelenthet.
  • A meditáció is jó eszköze lehet az ellazulásnak. Ez kezdetben nehéz lehet azoknak, akiknek folyton zakatol az agya, de a rendszeres gyakorlás sokat segít a belülre figyelésben.
  • Fontos, hogy eleget és megfelelő időben aludjunk.

Legyen az igazi pihenéssel töltött idő az életünk része, heti, napi rendszerességű rituálé, amit a biztonság kedvéért a naptárunkba is jegyezzünk fel, hisz önmagunk szeretete fontos részét képezi mentális egészségünknek. 

Tetszett Tünde cikke? A Mental Health Summiton vele is találkozhatsz!
Ha szívesen kezdenél vele egyedi folyamatba, jelentkezz be hozzá itt, a Prémium Meghallgatunk.Online profilján!

Demeter Tünde
Közgazdász, mentálhigiénés szakember, Gyászfeldolgozás módszer specialista

Mi biztosan meghallgatunk

Mindannyiunkkal történhetnek olyan nagy igazságtalanságok, amit jó lenne megosztani valakivel, aki nem a saját igazát adja válaszul, aki közben csak ránk figyel, aki megért bennünket, és aki abban segít, amiben mi magunk szeretnénk. 

Ha elmondanád, mi meghallgatunk!

Figyelem!

Ez a menüpont átnavigál a Meghallgatunk.online PRO BONO oldalára. Biztos vagy benne, hogy elhagyod ezt az oldalt?

Ingyenes e-book

Töltsd le ingyenes e-bookunkat és nyerj egy beszélgetést az általad választott témakörben!

Skip to content