Életem legnagyobb szakmai (és persze emberi) kalandja az volt, hogy barátaimmal 1990-ben megalapítottuk a budapesti Közgazdasági Politechnikumot, az ország egyik első gyerekközpontú alapítványi iskoláját, amelynek – egyik tanítványunktól kölcsönzött – mottója: „ez olyan, mint egy iskola, csak jó”.

Tizenkét évnyi tanári munka után, jórészt az iskolai tapasztalatok nyomán elkezdtem új területeket felfedezni. Tanultam változáskezelést, vállalkozásfejlészt és coachingot, részt vettem pszichodráma-képzésen, legutóbb családterapeuta-jelölt lettem.

Az elmúlt húsz évben trénerként, coachként dolgozom, és – utalva a politechnikumi kiindulópontra – elsősorban az iskola világával kapcsolatos képzések fejlesztésével, vezetésével foglalkozom, számtalan iskolafejlesztési és módszertani programot vezettem ezen a területen. Szerencsére a diákoktól sem szakadtam el teljesen: tematikus táborokat szervezek és diáktréningeket is tartok.

Természetesen dolgoztam más területeken is: részt vettem for-profit vállalkozások és civil szervezetek, illetve társadalmi kezdeményezések munkatársainak és vezetőinek fejlesztésében. Jelenleg a Budapesti Metorpolitan Egyetemen is tanítok.

A saját életemmel kapcsolatban is arra lettem figyelmes, és a munkám során is azt tapasztaltam, hogy dilemmáinkat akkor tudjuk a legeredményesebben megoldani, ha tudatosan, kreatív módon tesszük ezt, ha az a meggyőződás vezérel, hogy képesek vagyunk életünk aktív irányítására, hogy ha biztosak vagyunk abban, hogy elégedettek is lehetünk sorsunkkal.

Ezen a fórumon szívesen beszélgetek a mostani helyzettel kapcsolatban családi kérdésekről, nehézségekről, a „home office” tapasztalatairól, a tanulással és tanítással kapcsolatos kérdésekről.

Bárki megkeresését szívesen fogadom, különösen várom tanárok, önkéntesek illetve fiatalok, diákok jelentkezését.

Kalandra fel!